română  |   english  |  

• főoldal
• történet
• gyűjtemények
  • néprajz
  • régészet
  • természetrajz
• kiállítások
  • Székely Nemzeti Múzeum
    • állandó kiállítások
    • időszakos kiállítások
  • Gyárfás Jenő Képtár
    • állandó kiállítások
    • időszakos kiállítások
    • archívum
  • Magma kiállítótér
  • Céhtörténeti Múzeum, Kézdivásárhely
  • Csernátoni Haszmann Pál Múzeum
  • Csángó Néprajzi Múzeum, Zabola
• külső egységek
  • Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy
  • Céhtörténeti Múzeum, Kézdivásárhely
  • Haszmann Pál Múzeum, Csernáton
  • Csángó Néprajzi Múzeum, Zabola
  • Erdővidék Múzeuma, Barót
• programok
• múzeumpedagógia *új
  • aktuális
  • iskoláknak
  • családoknak
  • memóriajáték lepkefotókkal
• hírek
• kiadványok
  • könyvek, periodikák
  • katalógusok
  • ismertetők, szórólapok
  • digitális kiadványok
• műtárgyaink
  • természetrajz
  • régészet
  • történelem
  • néprajz
  • könyvtár
  • képzőművészet
• foto- és filmtár
• testvérintézmények
• barátaink
• alapítvány
• infó
  • adminisztratív
  • munkatársak
• archívum

A Székely Nemzeti Múzeum évtizedei

1990-es évek: a múzeum eredeti jellege kérte alapkiállítások visszaállítása; visszaintegrálódás a magyar (a feljavított épületű Képtár esetében a nemzetközi) művészeti-kulturális-tudományos intézményrendszerbe; a részlegek autonómiája-önállósulása (a magántulajdonú kisbaconi Benedek Elek Emlékház ki is válik)

1970–80-as évek: az eredeti tervek szerinti épületbővítés, részlegek alapítása (kézdivásárhelyi, csernátoni, kisbaconi; Sepsiszentgyörgyi Képtár); skanzen kiteljesítése (Csernátonban); Baász Imre megszervezi a később nemzetközivé bővülő Medium kortárs kísérleti képzőművészeti seregszemlét; az Aluta évkönyvek a legnagyobb kisebbségi magyar szakperiodika

1960–70-es évek: Kovács Sándorral kezdve saját természetudományos, történész, néprajzos, képzőművész múzeumi szakemberek alkalmazása és jelentős munkássága; Székely Zoltán nemzetközi jelenlétet biztosít a múzeumnak régészeti kutatásaival; kora középkori magyar temetők feltárása Háromszéken
 
1950-es évek: a legnagyobb vidéki magyar múzeumi gyűjtemény a Kárpát-medencében (félmillió tétel) a levéltár kiszakításáig; úttörő szerep a román múzeumi rendszer ideológiai nyomás alatti, de alulról is kísérletezett újjászervezésében; első evolúció-központú természetrajzi kiállítás Romániában; a kommunista korszak Magyarország és Románia együttes területén első vidéki múzeumi évkönyvei (magyarul, románul)

1940-es évek: Herepei János intézete az ország államilag legtámogatottabb vidéki, Észak-Erdély egyetlen közgyűjtemény rangú múzeumában (átfogó néprajzi és levéltári kutatás; Balassa Iván indulása; Cs. Bogáts Dénes összeállítja az első erdélyi oklevélszótárat, illetve történeti tájszótárat, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár ötletadóját); súlyos világháborús veszteség Zalaegerszegen; Fadgyas Anna megvédi a nem evakuált anyagot; az önálló romániai magyar múzeumi-könyvtári hálózat utóvédje Szabédi László vezetése idején

1930-as évek: Csutak Vilmos programjai – az első magyar skanzen; a természettudományos súlypontú székelyföldi kutatóutak (Bányai János és Könczei Gerő társszervezőkkel); a második komplex magyar regionális kutatóprogram a világháború előtti Balaton-kutatás után; a Székely Oklevéltár VIII. kötete (Barabás Samuval); az első kisebbségi magyar szakintézmény lebonyolította műemlékrestaurálás (Vámszer Gézával); a múzeum kezelésébe kerül a két világháború közötti egyetlen, a magyar kisebbségnek utódállamban visszaszolgáltatott vagyontömeg, a Gozsdu Alapítvány vagyonának ellentételezése

1920-as évek: az egyetlen csonkaországon kívüli magyar tudományos intézmény marad; megbecsülés a román tudomány és politika részéről; genfi néprajzi kiállítás; Bartók sepsiszentgyörgyi koncertje; a csángó folklór első fonográfos kutatása (Domokos Pál Péter); az 1929-es Emlékkönyv, egy Székelyföld-monográfia előmunkálataival; Benedek Elek utolsó, a múzeumhoz idézett mondata: „Fő, hogy dolgozzanak!”
 
1910-es évek: a múzeum a Kós Károly tervezte saját épületcsoportba kerül; Roediger Lajos volt zombori múzeumőr bekapcsolódása az intézmény munkájába; a székelyföldi szintű terepkutatások folytatása; Gyárfás Jenő megkezdi a Képtár kialakítását; a Székely Nemzeti Levéltár megalapozása; egyedülálló jogi státus (autonóm szervezet) teszi lehetővé, hogy az impériumváltáskor is a székelység tulajdonában marad
 
1900-as évek: Párizsi Világkiállítás; a nagy mikós tanár-múzeumőrök néprajzos-természettudományos-történész munkássága; a diákok (pl. Varga Nándor Lajos) bevonása; Gödri Ferenc polgármester politikai és szakmai hozzájárulása; László Ferenc megkezdi nemzetközi hírűvé váló ősrégészeti kutatásait
 
1890-es évek: a Székely Mikó Kollégium védnöksége; a magyar vidéki közgyűjteményügy intézményesülésének pillanatában a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége a kilenc támogatásra érdemesnek talált vidéki magyar múzeumból csak itt talál néprajzi gyűjteményt

1880-as évek: a Magyar Tudományos Akadémia kiadja az Apor-kódexet, az első magyar bibliafordítás zsoltáraival (a negyedik magyar irodalmi mű része); Nagy Géza kijelöli a székelység eredetének mai kérdéskörét; a székelyföldi szakszerű régészet, középkori falképkutatás, történeti migrációkutatás kezdete

1870-es évek: az özv. Cserey Jánosné Zathureczky Emília és Vasady Nagy Gyula alapította múzeum első részvétele nemzetközi tudományos rendezvényen (VIII. Nemzetközi ősrégészeti és embertani kongresszus, Budapest); a terepkutatás és forrásközlés megkezdése; beköltözés Imecsfalváról Sepsiszentgyörgyre

A múzeum történetéről bővebben itt olvashat.