română  |   english  |  

• főoldal
• történet
• gyűjtemények
  • néprajz
  • régészet
  • természetrajz
• kiállítások
  • Székely Nemzeti Múzeum
    • állandó kiállítások
    • időszakos kiállítások
  • Gyárfás Jenő Képtár
    • állandó kiállítások
    • időszakos kiállítások
    • archívum
  • Magma kiállítótér
  • Céhtörténeti Múzeum, Kézdivásárhely
  • Csernátoni Haszmann Pál Múzeum
  • Csángó Néprajzi Múzeum, Zabola
• külső egységek
  • Gyárfás Jenő Képtár, Sepsiszentgyörgy
  • Céhtörténeti Múzeum, Kézdivásárhely
  • Haszmann Pál Múzeum, Csernáton
  • Csángó Néprajzi Múzeum, Zabola
  • Erdővidék Múzeuma, Barót
• programok
• múzeumpedagógia *új
  • aktuális
  • iskoláknak
  • családoknak
  • memóriajáték lepkefotókkal
• hírek
• kiadványok
  • könyvek, periodikák
  • katalógusok
  • ismertetők, szórólapok
  • digitális kiadványok
• műtárgyaink
  • természetrajz
  • régészet
  • történelem
  • néprajz
  • könyvtár
  • képzőművészet
• foto- és filmtár
• testvérintézmények
• barátaink
• alapítvány
• infó
  • adminisztratív
  • munkatársak
• archívum

Diószeghy László lepkegyűjteménye

A Székely Nemzeti Múzeum Természettudományi részlegének egyik legértékesebb gyűjteménye a “Diószeghy László lepkegyűjtemény”.

Diószeghy László Sepsiszentgyörgyön született 1877. június 19-én. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában, a polgári fiúiskolában végezte, majd a budapesti és a müncheni festészeti akadémián tanult. Budapesti diákévei alatt kezdte a lepkék szakszerű gyűjtését. 1907-től haláláig, 1942. február 18-ig az Arad megyei Borosjenőn élt mint művész és természettudós.
Táj- és arcképeket, valamint templombelsőket festett. Festményei Magyarországra, Angliába, Egyiptomba, sőt Argentínába is eljutottak. Legtöbb festménye Borosjenőn (37) és Aradon magántulajdonban található. A Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményében található egy ifjúkori olajfestménye, mely Horváth Elek zeneiskolai tanárt ábrázolja, és három tájkép-akvarellje.

Bár a lepkészetben Diószeghy László  autodidakta volt, nevét szakmai körökben kezdettől fogva számon tartották. Kapcsolatot tartott a kor kiváló szakembereivel, pl. Hans Rebellel, a bécsi Természettudományi Múzeum igazgatójával, korának legnagyobb lepideptorologusával, Heinrich Kolarral, a makrolepidopterák szakértőjével, Brisbane C. S. Warrennel, a londoni British Museum igazgatójával, Lionel Walter Rothschilddal, aki a világ legnagyobb magán lepkegyűjteményét állította össze, Schmidt Antallal, a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum természettudományi részlegének igazgatójával, akivel évekig együtt jártak a Retyezátra, Aristide Caradja akadémikussal, a román lepideptorologusok legkiemelkedőbb személyiségével, Adriano Ostrogovichcsal, Barta Viktorral, báró Lipthay Bélával, gróf Teleki Jenővel és másokkal.

Becslések szerint munkássága alatt több mint 40 000 lepkét gyűjtött. A diákévei alatt gyűjtött 10 000 példány a budapesti Magyar Nemzeti Múzeumban van. Jelentős Diószeghy-anyagot őriz a londoni British Museum, a bécsi Naturhistorisches Museum, a bukaresti Grigore Antipa Múzeum, valamint a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem Állattani Tanszéke. A legnagyobb példányszámú (kb. 25 000 db) anyagot szülővárosa múzeumának adományozta. Ez a gyűjtemény csak 1948-ban került a Székely Nemzeti Múzeumba. 1942 és 1948 között Borosjenőn a szakszerűtlen tárolás miatt a gyűjtemény részleges károsodást szenvedett (kb. 1500 példány ment tönkre).

Jelenleg a Székely Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő anyag, melyet 1915-1941 között gyűjtött, 2080 fajhoz tartozóan több mint 23 000 példányt foglal magába. A gyűjtemény a lepkék gazdag faj- és egyedszáma miatt tudományos szempontból igen értékes. A lelkiismeretes és következetes gyűjtőmunka által Diószeghy Lászlónak sikerült a tudományra új fajokat (Orthosia schmidtii Diószeghy, Clepsis wassiana Schmidt stb.) és állatföldrajzi szempontból jelentős ritkaságokat (Megazethes musculus Men., Amphipoea fucosa Frr., stb.) gyűjtenie. Fajgazdasága mellett Diószeghy László gyűjteménye a lelőhelyek (60 hazai és 14 külföldi) változatossága miatt is roppant értékes dokumentuma a hazai lepkefaunának. A lelőhelyek közül első helyen említjük Borosjenőt (az anyag 60%-a), utána a Retyezát-hegységi példányok következnek (az anyag 25%-a). Gyűjtött még a Codru és a Hargita hegységben, a Berecki havasokban, Szovátán, Rétyen és Sepsiszentgyörgyön is. Borosjenőn és a Retyezát hegységben végzett alapos lepkészeti kutatásai Közép- és Kelet-Európa egyik jelentős szaktekintélyévé emelték. A gyűjteményt 1963-tól dr. Kovács Sándor, a SzNM volt munkatársa és Căpuse Iosif bukaresti lepkész dolgozták fel és katalogizálták.

Irodalom
1. CÃPUªE I., KOVÁCS Al. (1987): Catalogul colecţiei de lepidoptere "László Diószeghy" de la Muzeul Judeţean Covasna, Sfântu Gheorghe - Institutul de Speologie "Emil Racoviţă", Bucureşti.
2. KOCS I. (2002): Zoológus munkatársak levelezése a Székely Nemzeti Múzeummal, 1928-1932. Acta (Emlékkönyv), T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, pp. 87-125.