română  |   english  |   RSS Feed   Facebook

2013.03.07

Bronzkori népek és vizigótok Székelyudvarhely határában


Időszakos régészeti kiállítás a Székely Nemzeti Múzeumban
2013. március 7 – április 14


A kiállítás a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum és Udvarhely város történetének legjelentősebb régészeti feltárását mutatja be, amely 2008-ban folyt a város ipari negyedében a Küküllő parti Kadicsfalvi-réten. A közel másfél hektáros területre kiterjedő feltárás során több száz régészeti objektum (temetkezések, lakóházak, edényégető kemencék, gazdasági épületek stb.) került napvilágra. Bronzkori településrészlet és temetkezések mellett egy Kr.u. 3-4. századi, ún. vizigót falu föld alatti maradványai kerültek feltárásra, mely a legnagyobb ismert erdélyi település a korszakból.

A korabeli mindennapok világát az ásatási eredmények alapján a látogató is megismerheti a kiállított tárgyakon (kerámia, fém-, kő- és csonttárgyak) és részleges rekonstrukciókon (bronzkori temetkezés, népvándorláskori edényégető kemence és lakóház) keresztül.

A kiállítást rendezői: Körösfői Zsolt, Nyárádi Zsolt és Sófalvi András.

A megnyitóra 2013. március 7-én 18 órától kerül sor a Székely Nemzeti Múzeumban,Sztáncsuj Sándor József régész közreműködésével.




A gótok nyomában Udvarhelyen

Minden régész álma egy olyan lelőhelyen dolgozni, amely nagy felületen kutatható, és az elmúlt évszázadok-évezredek folyamán a lehető legkisebb mértékben bolygatódott. Ilyen lelőhely szerencsére elég sok létezik, viszont a kutatás más körülményei és feltételei, mint pl. a pénzügyi források, amelyek lehetővé teszik az ásatást, nem mindig kedvezőek. A Székelyudvarhely városát kikerülő terelőút mellett, a Nagy-Küküllő alacsony vízparti teraszán, a helybéliek által Kadicsfalvi-rétnek vagy Alsóloknak nevezett mezőgazdasági területen felfedezett régészeti lelőhely esetében a feltételek adottak voltak. 2007 őszén itt ipari park létrehozása kezdődött meg, viszont a hatályban lévő román régészeti törvények alapján ezt megelőző régészeti feltárásnak kellett megelőznie. A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum külső munkatársak segítségével (a székelykeresztúri Molnár István Múzeum, „szabadúszó” régészek, restaurátorok, geológusok és kolozsvári egyetemisták) a 4 hektáros ipari park több mint egyharmadát lefedő területet tárt fel. A nagy földmunkával, jelentős emberi és anyagi forrásokkal járó régészeti feltárás 2008 márciusában kezdődött és egészen novemberig tartott. A feltárás a kutatott terület nagysága szempontjából egyedülálló a székelyföldi régészetben. A munka volumene meghatározta az alkalmazott módszereket is. Míg a kis költségvetésű ásatások esetében a régészek csak néhány négyzetméteres kiterjedésű kutatóárkokkal, szelvényekkel „vallatják” a lelőhelyeket, a Kadicsfalvi-réten a régészeti feltárás előkészítése (humuszréteg eltávolítása) a munka hatékonyabb kivitelezése érdekében gépi munkaerővel folyt.

A lelőhelyen három történelmi korszak régészeti objektumai és leletanyaga került elő. Időrendben tekintve át ezeket, az első megtelepülés a területen a középső bronzkorban (Kr.e. 1800-1300) történt. Ezt a korszakot a régészettudomány Wietenberg-kultúra névvel illeti, jellegzetes leletanyagának első előkerülési helye után (egy Segesvár melletti lelőhelyről van szó). A település földbe ásott tárológödreiből karéjos tálak, felhúzott fülű bögrék, mészbetétes, geometrikus díszítésű edénytöredékek, valamint agyagnehezékek kerültek napvilágra.

A késő bronzkori Noua kultúra két, edénymellékletekkel ellátott, zsugorított temetkezése is felszínre került, anélkül azonban, hogy az elhunytak településének nyomaira bukkantunk volna. A temetkezések egyik fő jellegzetessége volt, hogy a sírokat folyami görgetegkövekkel borították. A feltárt sírok közelében további kövekkel borított felületeket figyeltünk meg, amelyek alatt nem találtunk temetkezéseket, így jelképes síroknak gondoljuk azokat. A helyszínen a kora népvándorláskorban telepedtek meg újra. Kr. u. a 3. század végén – 4. század elején a germán eredetű vizigótok egy falusias települést hoztak itt létre. Az ásatás folyamán egy olyan településszerkezet bontakozott ki előttünk, amelyet soha nem tudtunk volna megismerni a szokványos, kis felületű régészeti feltárások révén. A „barbár” településen feltárt lakóházak többé-kevésbé sorban helyezkedtek el, oly módon, hogy nagyvonalakban kiszerkeszthetők az utcák.

A feltárt lakóházak (összesen 19) zöme félig földbe mélyített, négyzetes építmény volt, melyek felmenő falait oszlopokra/cölöpökre font vesszőfonat és sártapasztás alkotta (tetőszerkezetük nyeregtetős lehetett). Bejáratukkal szemben, általában az északkeleti vagy északnyugati sarokban kőből épített fűtőkemencét tártunk fel. Egy leégett ház kemencéjének kövei közt száradni felfüggesztett, majd a kemencébe zuhant halászháló nehezékeit találtuk meg. A házak között számos vermet tártunk fel, ezekben főleg gabonát tárolhattak, majd elhasználódásuk után (a földbe ásott gödrök a természetes tényezők hatására elég hamar tönkrementek) ezeket feltöltötték háztartási hulladékkal, amelyet általában elégettek, majd földet húztak rá. A gödrök több esetben is metszik egymást, tehát nyilvánvaló, hogy nem egyszerre használták őket. A szemetesgödrök a régész „kincsesbányái”: a belőlük kikerülő állatcsontok, kerámiatöredékek, eszközök érdekes adatokat szolgáltatnak a település mindenapi életéről és anyagi kultúrájáról.
A népvándorláskori település struktúrája jól átgondolt: a lakóházak, a település közepében feltárt kút, a külső sütőkemencék nem ad-hoc módon állnak egymás mellett, hanem szembetűnő rendezettségben. A település déli szélén a „barbár” gótok egyfajta ipari negyedet létesítettek. Itt tártunk fel két edényégető kemencét és egy nagyméretű munkagödörrel ellátott vasolvasztó kohót. A jelentős vízigényű tevékenység miatt ezek a kemencék közel fekszenek a Nagy-Küküllőhöz. Feltehetőleg tűzvédelmi meggondolások is közrejátszottak abban, hogy a kemencéket és a kohót a település szélére helyezték.

A település alapításának és feladásának pontos időpontját nem ismerjük. A lelőhelyről előkerült régészeti leletanyag (edények, eszközök, viseleti tárgyak, toalett eszközök) a tágabb időbeli és kulturális besorolására alkalmas. A feltárt germán település az ún. Marosszentanna-Černjachov kultúrhorizonthoz tartozik. A kultúrát a keleti germánok csoportjához tartozó gótok és az általuk vezetett barbár törzsszövetség két temetője után nevezték el: a 20. század elején Marosvásárhely mellett Marosszentannán és Ukrajnában, Kijev mellett Černjachovban kutatott temetőikről. A régészettudomány a Marosszentanna-kultúrát a vizigótokkal, míg a Černjachov-kultúrát testvérnemzetükkel, az osztrogótokkal szokta általában azonosítani. A történeti forrásokból tudjuk, hogy a Marosszentanna-Černjachov kultúra elterjedési területén nemcsak gótok, hanem más barbár népek is éltek (germánok: vandálok, gepidák; szarmaták: roxolánok, jazygok, alánok; dákok). A gótok a Skandináv-félszigetről elindulva a mai Lengyelország északi részére a Kr.u. 1. évszázadban érkeztek meg. Innen lassú terjeszkedésbe kezdtek és a Kr.u. 3. századra elérték a Fekete-tenger északi térségét, útjuk során számos barbár népet hajtva uralmuk alá. A római birodalom határaihoz érve több zsákmányszerző hadjáratot indítottak a Dunától délre eső provinciák belseje felé, többek közt ennek tulajdonítható, hogy Erdélyből, az akkori Dacia provinciából Aurelianus császár kénytelen volt kitelepíteni az itt élő római lakosságot. A feladott területeket a gótok által vezetett barbár törzsszövetség szállta meg, ettől az időponttól számíthatjuk az Alsólokon feltárt település alapítását is. Évszázados fennállásának pedig feltehetőleg a hunok megjelenése vetett véget. A római birodalom határainál Kr.u. 4. század végén feltűnő hunok döntő csapást mértek az osztrogót és vizigót királyságokra, s bár a feltárt településen nem figyeltünk meg erőszakos pusztításra utaló nyomokat, a legkésőbbre keltezhető leletek (fibulák, fésűk) erre az időszakra keltezhetők.

Körösfői Zsolt – Nyárádi Zsolt – Sófalvi András




2018.04.27-29
Weöres Sándor születésének 100. évfordulója alkalmából a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum olyan kiállítást hozott létre, amely az irodalmi kiállításokra jellemző hagyományos elemeket a legmodernebb multimédiás, interaktív nyelvi játékokkal ötvözi.[ részletek ]
2018.04.27
Weöres Sándor születésének 100. évfordulója alkalmából a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum olyan kiállítást hozott létre, amely az irodalmi kiállításokra jellemző hagyományos elemeket a legmodernebb multimédiás, interaktív nyelvi játékokkal ötvözi.[ részletek ]
2018.04.19
2018. április 19-én, csütörtökön 17 órától a „Tehetségük az isteni kegyelem ajándéka” című, a Berde Mária írónő és Berde Amál festőművész pályaképét bemutató időszakos tárlat záróeseményeként Szebeni Zsuzsanna, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi fiókjának vezetője, a kiállítás kurátora tart szakavatott tárlatvezetést a Székely Nemzeti Múzeumban. [ részletek ]
2018.04.15
A Szacsvay Akadémia előadássorozat következő előadására, 2018. április 15-én, vasárnap 18 órától a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében kerül sor. [ részletek ]
2018.03.30
A Székely Nemzeti Múzeum március 30-án, március 31-én, április 1-én és 2-án zárva tart. [ részletek ]
2018.03.29
Március 29-én, csütörtökön reggel 9 órától közszemlére kerül a Székely Nemzeti Múzeum földszinti folyosóján az a leletegyüttes, amely az uzoni Béldi-Mikes kastély 2016-os régészeti kutatása során került elő. [ részletek ]
2018.03.21
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum műtárgyvédelmi fertőtlenítés miatt 2018. március 21-én (szerdán) 9 órától - 2018. március 31-éig (szombat) ZÁRVA tartja az 1-2. emeleten található néprajzi kiállításokat![ részletek ]
2018.03.16
A vallásszabadság első kinyilvánításának tiszteletére, március 16-án, pénteken 19 órától hangversenyre és tudományos előadásra kerül sor a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében. [ részletek ]
2018.03.14
A Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében [ részletek ]
2018.03.11
A Szacsvay Akadémia előadássorozat következő előadására, 2018. március 11-én, vasárnap 18 órától a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében kerül sor. [ részletek ]
2018.02.21
2018. február 21-én, szerdán 18 órától különleges programmal várjuk Sepsiszentgyörgy kultúrakedvelő közönségét a Székely Nemzeti Múzeum Tolerancia Termébe.[ részletek ]
2018.02.19
A Székely Nemzeti Múzeumban február 19-én, hétfőn 18 órától Zsigmond Enikő geológus Izland, ahol az idő születik című könyvének vetítéssel egybekötött bemutatójára kerül sor az intézmény Bartók Termében.[ részletek ]
2018.02.08
Az előadó, dr. Reisinger János irodalomtörténész és bibliakutató február 8-án, csütörtökön 18 órától tart vetített képes előadást Munkácsy Mihály: Golgota címmel.[ részletek ]
2018.02.06
Fennállása első budapesti „vendégszereplésére” készül a Székely Nemzeti Múzeum. Az intézmény Kós Károly tervei alapján épült székhelyének felújítása idején a múzeum gyűjteményének több darabját fővárosi kiállítóterek látják vendégül.[ részletek ]
2018.01.28
A Szacsvay Akadémia című előadás-sorozat első előadását január 28-án, vasárnap 18 órától tartják Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében. [ részletek ]
Felelős szerkesztő: Vargha Mihály.
© Copyright: Székely Nemzeti Múzeum, 2015.